22 posts
miert ilyen nehez
miert nem lehet felfogni h mi esik szarul a masiknak es azt tiszteletbe tartani
miert nem lehet a parod kore epiteni nehanapjan a dolgokat mikor elviekben o az az ember akit a masik feledkent kezelsz es o a mindened. miert van az h egy jatek fontosabb miert van az h minden nap bulizni megy es lenne egy szabadnapja azt nem szanja rad hanem inkabb beszervez maganak valakit h elmenjen inni. mikor te mar egy hete minimum konyoorogsz neki h tudjatok normalisan beszelgetni
miert olyan nehez ereztetni a masikkal a szereteted, figyelmed es torodesed?
kerdezek mindenkit, parkapcsolatban van az ember, mi az alap tisztelet amit megadsz a masiknak?
megtiszteled annyival, hogy nem mesz at ellenkezo nemuekhez, meg ha barat akkor sem?(elmondas alapjan az ellenkezo fel szamarol is baratsag, meg akk is ha a multba tortent ez az) vagy ha a tesoddal mesz at hozza az korrekt?
Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..
osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe
tudom elrontottam és most utálsz.
egy olyan dolgot tettem rommá,
melyet te is imádtál…
bárcsak helyre hozhatnám
minden olyan jó volt
majd hibáztam, ezzel elhullott.
megöltem egy részünket
mely minket mutatott tükörbe.
egy megbocsáthatatlan dolgot tettem
mellyel össze törtelek
nemakartam, kérlek hidd el
bármit megtennék, hogy újra enyém legyen
hogy enyém legyen amit adtál,
hogy végre elégnek gondoltam magam
és hogy az érzéseim visszahoztad
cserébe megöltem a bizalmad…
bárcsak megértenél
mindennap gyomorgörccsel,
ezt követve sírva fekszem,
majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.
egy újabb nehéz nap áll előttem
bűntudattal, önundorral bennem…
hogy tehettem ezt egy ennyire
tiszta szívű emberrel?
most miattam olyan amilyen…
többé bizalmat nyújtani sem mer.
sajnálom, hogy ezt tettem,
tudom elrontottam… de szeretlek!
azthiszem ez a telefonhivas ebresztett ra arra h sosem leszek eleg jo
felek megbizni benned, mert felek h ugyan azt a fajdalmat fogod okozni mint mas
Miattad teszek minden nap valamit magamért. Mert te azt mondtad hogy többre vagyok képes es látod bennem a potencialt, es aztakarod látni h nem csak tudom h mire vagyok képes hanem meg is csinálom. te kérted hogy minden egyes nap tegyek valamit magamért, hogy jobb es több legyek ennyivel is mint mások, de hozzátetted hogy ne miattad hanem magam miatt csináljam. azóta is csinálom és tudom hogy sokkal több és jobb vagyok mint az átlag! köszönöm<3
olyan fura, hogy egykor nembirtuk egymast es csak elviseltuk a masikat tarsasagba, most meg ha ra gondolok eszembe jut a multunk es hogy miatta vagyok az aki vagyok.
miert elunk ha egyszer ugyis meghalunk. mi ertelme az eletnek. elsz 90evig es meghalsz es tok foloslegesen kuzdottel mert neked ugyis mindegy mar mert meghaltal. miert kuzdjek miert csinaljam vegig ha ugyis meghalok es semmibe megy az egesz munkam es minden amit magamnak felepitettem.
Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,
de hiszem, hogy a sors minket összehoz.
Aztmondod, hogy nekem fáj,
mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.
Aztmondják ne bízzak,
de én bízni akarok,
tudván, hogy egymáshoz tartozunk.
Aztmondod süllyedő hajó,
de én veled akarok lenni e ladikon.
Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk
és félek, hogy nem teljesül.
Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?
Tán hogy két fiatal az útját járja?
E két fiatal tévedhet közös útra,
mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,
mely tele van szivárvánnyal majd viharral,
s melynek háborúját együtt vívják majd.
Semmi kétség, max néhol viszály,
mely mögött a félelem bújkál.
Melletted csönd van,
minden zajt elhallgattatsz.
Csak a “süllyedő” hajónak
halk sodrása kíséri utunkat.
Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,
hogy a hajó jó irányba barangol.
Egyet kérek, egyetlen ígéretet:
Ha e hajó el is téved
ne hagyj elveszni, maradj velem!
Együttes erővel, megoldjuk…
Ígérem!!
nemfogok tobb erot es energiat belefektetni ebbe az egeszbe foloslegesen
Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál
felek barmit is mondani, mert ugyis en leszek a szar es mindig kiforgatod a szavaim
szorongok mert senkinek sem tudok megfelelni
megtanultam, hogy nem szabad kötődnöm másokhoz, mert mindig fájni fog...
köszönöm hogy itt vagy nekem és tartod bennem a lelket<3
mindig azzal nyugtattam magam, hogy ha a sors úgy akarja, még együtt leszünk
egyre jobban el tudom viselni a rossz dolgokat
unom, hogy mindenki azt hiszi, hogy nekem semmi sem fáj és bármit megtehetnek velem...