Latest Posts by desprite - Page 4

~ Nem erőltetek én már semmit. Aki akar, tudja hol talál...

És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.

Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.

Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^

/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /

“Beware of destination addiction: The idea that happiness is in the next place, the next job, or even with the next partner. Until you give up the idea that happiness is somewhere else, it will never be where you are.”

— Unknown

Nekomonogatari: Kuro (Episode 04)

~ Sacrifice & Lock In

Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.

/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /

Átmeneti Ember. Azt hiszem ez vagyok Én mások számára. Egy beszélgetőtárs egy átmeneti időszakra. Tanácsadás, meghallgatás, zsebterapeuta, sírásra ölpárna, érzelmi szemetes láda, materiálisan és immateriálisan segítő Sziddhárta . A törődő beszélgető partner, aki ott van ha kell, még akkor is, ha már nem kell úgy igazán...

Egyoldalú vakáció, így a kölcsönösség felesleges. Éles kanyar, visszavonulás, nem kell igazán többé ez a "lelkitárs". Unalmassá vált, és már nem igazán van amúgy se mit meghallgatni, nem kell többé segítséget kérni, kapni. Lehetséges opció a ghostoló vagy a visszatérő unatkozó, esetleg kolduló.

/ S naívnak lévén; ott vagyok ha kell... /

[SawariNeko / Curse Cat]

– Nekomonogatari: Kuro (episode 03)

/Oshino Meme to Araragi Koyomi on Hanekawa Tsubasa's situation/

~ it hurts still though...

“We cannot simply sit and stare at our wounds forever. We must stand up and move on to the next action.”

— Haruki Murakami, 1Q84

Van egy rossz szokásom (több is van...), mely abban nyilvánul meg, hogy gyakran lealacsonyítom magam, mihelyt valaki jónak talál valamit bennem vagy megdícsér valamiért. Nem szerénységből, alázatosságból teszem, hanem mert nem akarok illúziókat és elvárásokat teremteni másokban, továbbá nem gondolom úgy, hogy igaz lenne bármi az állításból, csupán félreértés lehet az...

“Know that there are vulgar people everywhere… They speak like fools and impudently criticize others. Great disciples of ignorance, godfathers of idiocy, avid for degrading gossip. Pay no attention to what they say, and less to what they feel.”

— Baltasar Gracián, The Art of Worldly Wisdom

“Having wounded each other, the two of us licked each other’s wounds. Damaged goods both, we sought out each other. Thus begins the tale of the wounded ones. A tale of blood that splattered red and dried up black. The tale of our never-to-heal, precious wound. I will tell it to no one.”

— Kizumonogatari: Wound Tale by NisiOisin

Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...

/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /

Kezd eléggé zavaróvá válni, hogy az Instagram algoritmus előszeretettel promotálja az OnlyFans lakó nőket, ráadásul teljesen irreleváns tartalmak alatt is hirdetgetik magukat Instagrammon és Threadsen egyaránt (a többiről nem tudok nyilatkozni, nem használom őket).

Elég szomorú világ ez sok minden miatt, és az sem segít, hogy 18. életévük első napjánának első gondolata az, hogy OnlyFans accountot kreáljanak ezek az illetők...

Az is szomorú, hogy erre ekkora igény/kereslet van a másik nemnél... Legzavaróbb az egészben, hogy nem követek ilyen tartalmakat, mégis előbukkannak, hiába "etetem" mással az algoritmusomat...

/ "Szexi Algoritmus" /

Hiába akarsz segíteni valakin, ha az:

- nem akarja, hogy segítsenek rajta,

- nem akarja, hogy TE segíts rajta,

- vagy azt se tudja/nem gondolja úgy, hogy segítségre szorulna...

bármennyire is szeretnéd, bármennyire is vezérel a jó szándék...

/ S van az az eset is, amikor sehogy sem lehet segíteni... /

Tudod, az énünk azért formálható bizonyos mértékig, annak ellenére is, hogy a genetika és a környezet hatása, a múltból jött tapasztalataink kétség kívül meghatároztak minket.

Vegyük például azt, hogy mennyire zokni tud lenni az ember agyilag, ha nem eszik, iszik megfelelően és nem alszik eleget. A mozgás hiányáról nem is beszélve... Mindez elengedhetetlen a test és az agy működéséhez.

Ezek mellé jönnek a megfelelő szokások, értékrendek és egyebek. Ezek nagyon is formálható dolgok. Van, aki azt állítja, hogy az ember sosem változik, és olyan is, aki szerint az ember megváltozik, hiszen minden változik. Nos, az igazság félúton van.

Bizonyos mértékig változhatnak az emberek, de a múlt nem törlődik, így a helyes megoldás az, ha azon változtatunk, amin tudunk és nem őröljük fel magunkat azon, amin nem. Szükség van tudatosságra, hogy felismerjük mindezeket.

Ha rájössz, hogy valami nem okés az életedben, akkor meg kell állj, hogy elemezhesd a jelen helyzeted és megtervezhesd azt, hogy hogyan tovább. Terv alatt pedig azt értem, hogy olyan szokásokat kell kialakíts, amik segítségével eljuthatsz a célodig, úgy, hogy az út élvezhető maradjon.

/ Boldog Új Évet! /

Nem tudom mennyire furcsa dolog, de nem szeretem, sőt irritál, ha beszélnek hozzám, mikor olvasni próbálnék. Ha fontos/lényeges dologról van szó megértem, de ha olyan dologról van szó, ami bőven ráér, vagy teljesen felesleges, nem értem miért kell beszélni az emberhez... Nem látszik, hogy egy könyv van a kezemben, esetleg az, hogy tanulok/szakirodalmat olvasok? Értem én, hogy az ember nem szereti, ha figyelmen kívül hagyják, én se szeretem, de ha egyszer az ember elmélyülten, figyelmesen próbál olvasni, miért kell ezt csinálni?!! 😭

/ Idegesítő Háttérzaj /

Nem tudom merre kéne tartsak, de azt tudom, hogy nem a megfelelő úton haladok. Zsigeri frusztrációt, elégedetlenséget érzek a jelenlegi önmagammal kapcsolatban. Instabil, erőtlen vagyok, és érzem, hogy valami egyáltalán nem okés.

A következő évet szeretném kevesebb halogatással, lustálkodással tölteni, meg érthető módon, kevesebb betegséggel is. Szeretnék jobban ragaszkodni a rutinokhoz, megfelelően étkezni, edzeni, aludni, tanulni és dolgozni. Mindezeket, a pénzügyeimmel együtt, vezetni fogom, és azt sem bánnám, ha néha átesnék a ló túloldalára a kis táblázataimmal.

Egy társat se lenne rossz találni, egy partnert, akivel hasonló értékrenddel rendelkeznénk és egymás hétköznapjait szebbé tehetnénk. Ideje lenne már... ^^

Úgy döntöttem, hogy az ünnepek közeledtével újranézem a Mahoutsukai no Yome (The Ancient Magus' Bride) című animét. Az anime egyszerre szívszorító, érzelmes, keserédes, varázslatos, melynek a vidám pillanatai is megvannak. Ebben az animében találkoztam a Yule (Jul) téli ünnep fogalmával is, mely olyasmi, mint a Karácsony, csak kissé hosszasabb (12 nap) és kevésbé keresztény, mondhatni "pogány".

~ Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! ~

Sokat gondolkodtam az utóbbi napokban, hogy újra belekezdjek-e az írásba, vagy sem. Hogy ismét időt és figyelmet szánjak arra, hogy kiírjam, ami fejemben, szívemben, lelkemben zajlik. Hogy ismét gondolatokat vessek "papírra", melyeknek talán megint pusztító tűz lesz a sorsa. Sokadjára találom itt magam sokadik néven, s talán egyeseknek még ismerős is lehetek.

Számomra ez a lázadás éve. Az évet egy balhéval kezdtem, hiszen bódult állapotban mégkevésbé tűrtem meg, ha a határaimat feszegették, hülyének vagy semmibe néztek. Azt mondják, az éved olyan lesz, mint a szilvesztered... - hát, igaznak bizonyult, hiszen ősszel is alakítottam... Lényegtelen, megoldódott, legalább helytálltam, habár nem helyes módon...

A világot eltekintve szintén azt mondanám, hogy a lázadás éve. Politikai nézetek, háborúk, forradalmak, ideák, világról alkotott elképzelések változásának sorai. Pl. Trump megválasztása és intézkedései/ötletei, Ukrajna-Oroszország fordulatok, ki-be szálló külhatalmak, új fegyverek; Izrael-HAMASZ, Irán; forradalom Szíriában, 3. VH-s készülődések EU szerte; magyar politika(xd)... lehetne sorolni hosszasan.

Na meg én... még a saját szervezetem is lázadozik ellenem, pedig nyakamon a szakdolgozat, betegség miatt övvizsgám ismét elmaradt, és azt sem tudom, hogy miből és hogyan fogom magányos kis fészkem megteremteni, nemhogy birodalmamat megszervezni... 🙄

Továbbra is terv a hasznos szokások beiktatása, haszontalanok kivezetése, ős nemezisem, a halogatás legyőzése. Na meg hát a magány... meh!!! Kegyetlen sok gondolat megy át rajtam minden nap, csepp kis foszlány a hajnali 1-es órán túlhaladva...

Funfact: Ma volt - 2024.12.21. - az év legrövidebb nappalja (Téli Napforduló). Innentől kezdve ismét hosszabbodik a napos idő! Kezdődik a Yule/Jul ünnepe is, bárkit is érintsen!