Dive into your creative stream
egy tónál ketten,
gémek a léken.
nyár a térben
édes az élet.
20 fok télen,
nyaralunk keleten.
emberek a büfében,
mézpálinka ízérzete.
olvadt emlékek egyvelege;
a légbuborékok kegyelete.
téged kedvellek: elevenen.
a hideg napfény eredete
és a cseresznyefa levele.
a közös gondolatok kerete
a fagyott halak teteme.
a nap felkel,
s mi elmúlunk.
a világossal felszívódunk
és az éjszakával átalakulunk.
te sötét, fekete árny...
hogy lehet, hogy mióta velem vagy,
a világomban süt a nap és bár
utálom a fényt, téged mégis kedvellek;
elveszek veled, ha szépen megkéred.
bőr a bőrön, ahogy siklik:
tulajdon szemeid enyémeket nézik.
kéz a nyakon, test a testen;
én egész este téged leslek.
mindenben téged kereslek,
és remegek ha meglellek.
keresni akarlak, ha itt vagy:
akkor is – akarattal akarva
akarom, hogy akarj.
magamba vonlak,
elérni akarlak.
a körmeim a hátadba kapaszkodnak.
simítom az arcod, a vállad...
ajkaidon puha csókjaim halnak.
a feromonod, mi körbelengi szobám;
süvít a bőröd a bőrömön, ahogy hozzám találsz.
nézel és nézlek és nézünk.
csillog a szemem és kihűlök.
a hideg a gerincemen, meleg kezed a hátamon:
még mindig erősen beléd akaszkodom.
ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;
én téged bámullak, te pedig engem.
a fekete pólódon a sminkem,
az arcod ragyog: tőlem.
két karoddal átölelsz,
és ameddig ennek nincs vége,
el sem engedsz.
mert nem szeretnéd, mert nem akarom.
húzva vonom magamhoz a karod.
simítom az arcod és csodállak;
a nap minden percében óhajtalak.
ezeknek bejön a modern meg minden ami más;
ami egy kicsit kitűnik.
de nem fogok hazudni, nekem is az imponál a legjobban, ha valaki igazán kitűnik; ha mer kitűnni.
ha nem is sokkal másabb, mint a járda bal szélén sétáló két seregnyi, egymás háta mögött összesúgó tini, de
hasonlítson rám, mert ez nekem imponál.
legyen két fokkal érdekesebb, mint én vagy, mint mások – nem igazán érdekel – szeresd a modernt meg minden mást. de leginkább engem.
a karjaidban még az élet se lenne oly keserves.
egyszavas
egyszavas, szerelmes,
megtört lélek,
levegőt vegyél. kérlek...
fulladásban elhalt,
fájdalmas sóhaj hallatszik,
egy társasház sík tetején.
arcomat csókokkal hinted be,
én pedig csak a távolba meredve, az embereket nézve, mosolyogva azon gondolkozom, hogy vajon miért én.
szép kis véletlen vagy.
az én véletlenem.
ha csókoddal lelket lehetne ölni,
az enyém már holt lenne.
sötét krizantémjaid
a szívemet karcolják
remegek érted,
olyan vagy nekem,
mint függőnek a drog,
csak te már alábbhagytál,
már csak égetsz és szeretsz.
te vagy a fekete csillagos égbolt.
gyönyörűsége elveszett,
réges-régen feledkezett.
⁰³⁶Angyalod az angyalomba feledkezik.
A Holddal én is elfogyok,
szerelmedért fulladok.
A város zajában keringtünk, és csak éreztük, ahogy halad az átkozott idő. Hogy a melletünk lévő szerelmespár, már az utca végén jár, a szemben levő bolt bezár, az úttest közepén totyogó galamb pedig elrepül. Mi pedig ott álltunk, és csak nevettünk. Bár a társaságban voltál, most láttalak először. A szemembe néztél, én pedig elvesztem a szemeidben. Mélyreható volt, mintha a lelkembe láttál volna. A szívem dobbant egyet, majd kettőt és egyre gyorsabb lett. Mikor elköszöntél, megöleltél. Éreztém ahogy a szívek dobbannak. A tiéd és az enyém. Egyet... Majd kettőt... Lábujjhegyre állva a nyakad köré fontam a kezem és ott akartam maradni, te pedig nem akartál elengedni. Egy gyors névváltás után eltűntél, majd este fél 10-kor jött az értesítés, hogy írtál. A pulzusom az egekbe szökött és azon kaptam magam, hogy mosolygok. Megdicsértél, hogy szép vagyok. Aztán csak néztem az órát. Ahogy telik az idő. A cigim leégett, mosolyom az arcomra fagyott. Pedig csak egy idegen vagy.
te olyan más vagy,
mintha te lennél a szívem páros ritmusa
szeretlek.
de amikor itt vagy, már nem kellesz.
nem látlak.
sötét van,
az elmémben.
ő miért érhet hozzád?
és én miért nem?
káosz és vér
ezek vagyunk.
beszélj még hozzám,
hallani akarom a hangod.
sikítani akarok
Ha csak egyet kívánhatnék... Nem azt kívánnám, hogy szeress viszont. Az túl tré, és túl egyszerű lenne. Most biztos azt gondolod "mekkora egy hülye vagy, hogy nem azt kívánod, hogy Ő viszont szeressen". Igazad van. Tényleg nem vagyok normális, de én mást kérek.
El akarlak vinni a Holdra, s közben végig szorítani a kezed. El akarok menni veled bulizni. Nézni, ahogy érzed a zenét, ahogy táncolsz és közben rám mosolyogsz. Veled lenni, amikor valami nehéz, utána pedig megölelni. Közös lakást, ahova egy hosszú nap után bedöglünk a Netflix elé, és megnézzük az új részt a kedvenc sorozatunkból. Együtt akarok veled vacsorát főzni, sütit sütni és popcornt zabálni, közben pedig sírni, valami iszonyatosan nyálas zenén. Közös tetoválást, ami nem is teljesen, de összeköt. Mert tetszik, hogy törött vagy és azt akarom, hogy engem te törj össze. Újra és újra. Szóval, kérlek... Nem kell szerelmesnek lenned. De az enyém maradnál egy életre?
önző vagyok.
akkor is
akarlak.
megfulladni
a karjaid között
szerelmedben
Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez más lesz, mint a többi. Tudtam, hogy bármikor és bárhol képes lennék belédszeretni és így is lett. Annyira szeretlek, hogy egyszerűen a nap minden egyes másodpercében elmondanám neked. Ki akarom mondani, hogy mennyire szeretlek. Ki akarom neked önteni a lelkem. El akarom mondani, hogy hogyan és mióta. Hogy mennyire más vagy, mint mindenki. Hogy mennyire különleges és gyönyörű vagy. A szemedbe akarok nézni és érezni minden fájdalmat, amit te életedben átéltél. Minden örömöt, szomorúságot. Látni akarom, ahogy csillog a szemed, miközben mosolyogsz. Látni akarom, ahogy felnősz. Mellettem. Meg akarom mutatni neked a szívem legrejtélyesebb zugát. Mindenre emlékezni akarok. Nem akarom, hogy elmenj, hogy elhagyj. Azt akarom, hogy szeress és maradj...
Szerelembe esni és szerelmesnek lenni, teljesen más. Amikor szerelembe esel, egyszerűen megbolondulsz. Azt akarod, hogy a tiéd legyen, minden porcikáddal vágysz rá. Beleőrülsz az érzésekbe, a szenvedélybe... Nem akarod őt mással látni, azt akarod, hogy csak a tiéd legyen, senki másé.
Viszont amikor szerelmes leszel, csak azt akarod, hogy neki jó legyen. Persze féltékeny vagy mindenkire, aki a közelébe megy, de nem mutatod, mert tudod, hogy ő így boldog. Szereted, ha mosolyog, ha nevet, ha örömkönnyek csorognak végig az arcán... És nem szeretnéd ettől megfosztani. Mert szereted, és ő a mindened. Mint egy elképzelhetetlenül varázslatos álom.